2.rész

A találkozás:

-Hála Thornak hogy jól vagy!-mondtam.
Astrid feltudott ülni, de csak óvatosan. Egy idő után fel is állt. Addigra már anya is ott volt, elmondtam neki mindent, Astridnak is elmondtam mindent és  ültünk egy pár percig.
-Szóval, azért nem jöttél vissza, mivel megtaláltad anyukádat és csak úgy jönnél vissza ha ő is?-kérdezte
-Igen. De megbeszéltük és maximum egy hét és otthon leszünk.-mondtam
-Most az egyszer megúsztad azt hogy szétverjelek, mivel én is ezt tettem volna.-mondta Astrid
-köszönöm, hogy ilyen nagy lelkű vagy!-mondtam
-amúgy meg messze van a fészek innen?-kérdezte Astrid
-Nem, viszont most nem onnan hanem a peremről jöttünk!-mondtam
-És milyen?-kérdezte
-Ugyan olyan ahogy hagytunk, a házakba beköltözött pár rettenetes rém, amúgy meg minden ugyan olyan.-Mondtam.
-Rendben. De azt azért ugye tudod, hogy amikor hazamentek apád elég dühös lesz rád?-kérdezte
-Tudom. Elég fura lehetett számára az, hogy mielőtt én lettem volna a törzs fő csak úgy elhagyom a szigetet.-mondtam
-Nagyon dühös volt. Elviselhetett lenül dühös. Én és a srácok alig voltunk Hibbanton, mert főként téged kerestünk, szóval általában, csak Bélhangos panaszkodását hallottuk.-mondta
-Sajnálom, de szerintem megfogom kapni ezért a magamét!-mondtam
-Az biztos. Szerinted apád hogy fog reagálni anyádra?-kérdezte
-Sejtelmem sincs.-mondtam
-Hát, remélem megfogja érteni, hogy miért nem mentél vissza, mivel nem akarom, hogy még egy testrészed elvesszen.-mondta kuncogva
-Azt én sem!-mondtam Megnézed a fészket?-kérdeztem
-Bármennyire is szeretném, nem lehet. A srácok a végén engem is keresnének és faggatnának hol voltam. Én meg úgy tartom jónak, hogy te mondj el nekik mindent. Ennyivel tartozol nekik!-mondta
-Nagyon kedves vagy!-mondtam
-Tudom, viszont én most megyek. Mit mondjak a többieknek?-kérdezte
-Amit jónak látsz!-mondtam és megcsókoltam
-Rendben szia!-mondta és elment.

*Astrid szemszöge*
Nagy kő esett le a szívemről, Hablattyal való találkozásunk után. B megtudtam az okot, hogy miért marad távol az otthonától és hogy minden, a legnagyobb rendben. Miután visszaértem a suliba, a többiek lerohantak.
-Minden rendben Astrid?-kérdezte Halvér
-igen!-mondtam
-Hol voltál?-kérdezte Takonypóc
-Csak, megnéztem a sárkány-permet!-mondtam és szerencsémre elhitték.
-Csirke jól van?-kérdezte Fa
-Jól van!-mondtam
-A házak egyben vannak?-kérdezte Halvér
-Minden a legnagyobb rendben van.-nyugtattam meg a többieket.
                                         ***
A hátra lévő egy hét, elég gyorsan eltelt. Ma jön meg Hablaty és az anyja. Elég kíváncsi vagyok, hogy a többiek milyen képet fognak vágni a megdöbbenéstől. És Pléhpofára is kíváncsi leszek, hogy hogy reagál arra, hogy él, a húsz éve halottnak hitt felesége. Éppen a többiekkel beszéltem a nagyteremben, mikor betoppant Hablaty. A többiek először észre se vették, csak azután, hogy megszólalt.
-Sziasztok!-köszönt Hablaty.
-Szia. Hogy ityeg?-kérdezte Fa.
-kíváncsi leszek a reakciójukra, amikor felfogják, hogy itt vagy.-mondtam Hablatynak, aki erre csak kuncogva megrázta a fejét.
-Hablaty, te itt vagy?-kérdezte Kő.
-Igen.-mondta
-Hol voltál eddig?-kérdezte Halvér
-anyával a fészekben.-mondta
-Az anyáddal? De ő nem...tudod?-kérdezte Takonypóc
-mindent elmondok.-mondta Hablaty. Tellett vagy fél órába, hogy az ikrek is felfogják azt az öt perces történetet.
-Astrid, te nem is vered szét Hablatyot?-kérdezte Takony
-nem.-mondtam
-De hiszen, távol volt nem is tudom hány hónapig és halálra aggótad magad.-mondta Halvér.
-a halálra aggódás azért erős.-mondtam
-Nem mondtad el nekik mi?-kérdezte mellőlem Hablaty
-Mondtam, hogy neked kell, mivel akkor nem kaptál ki tőlem.-mondtam neki és karba tett kézzel vártam, hogy beszámoljon a többieknek, akik értetlenül néztek ránk.
-Én és Astrid "találkoztunk" pontosabban összeütköztünk egy hete. Neki akkor elmondtam mindent. És hogy jövök.-mondta
-És erről miért nem mondtál semmit?-kérdezte Halvér.
-megbeszéltem Hablattyal, hogy ő mond el nektek mindent.-mondtam
-értjük...-mondta Takonypóc.
-Anyukáddal mikor találkozhatunk?-kérdezte Halvér.
-Nem tudom. Szer...-kezdte el Hablaty amikor bejött Pléhpofa, egy csomó emberrel.
-szerintem most.-válaszoltam a kérdésre.
Falu lakói, két fontos hírem van!-kezdte Pléhpofa.-az egyik, hogy a fiam hazajött...a másik, meg hogy neki köszönhetően, Valka is visszatért.-mondta Boldogan a törzs fő.
Az emberek elégé elképedtek (már aki ismerte az asszonyt), de örültek a vissza érkezéseknek.
-De nem úgy volt, hogy halott?-kérdezte Modorgóc és Valka elmondott mindent töviről hegyire. Hogy eddig a sárkányokkal élt és hogy nem megenni akarták őt és a többit. Nagy ünnepség kerekedett ki a bejelentésből, aminek késő este se lett vége.
-Hát, nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem hosszú volt ez a nap, szóval lefekszem aludni!-mondta Hablaty és elment.
-én is elmegyek lefeküdni.-mondtam és kimenten. Korántsem aludni indultam, de Hablaty sem. Túl rosszul hazudik, vagy legalább is én észre veszem, ha azt csinálja.
-Hablaty, tudom hogy nem haza mész. Mi a baj?-kérdeztem
-nincs semmi...baj..Csak hát, az a probléma még itt van, hogy átakarja nekem adni apa a helyét.-mondta
-beszéltél vele?-kérdeztem
-igen és azt mondta nagyon büszke rám és hogy boldogabb nem is lehetne és biztos abban, hogy átakarja adni a helyét.-mondta
-mitől félsz?-kérdeztem egy idő után
-mindentől. Astrid, én nem vagyok ehhez felnőve. Apám tud irányítani, én nem.-mondta
-nem kéne félned. Tökéletes főnök leszel. És ne beszélj itt butaságokat! Több éven át vezeted a csapatunkat. Megalapítottad a saját kis faludat. Nagyon jól irányítasz. Tudom, mert látom minden nap.-mondtam
-még Takonypóccal se bírok el. Akkor egy egész faluval mit kezdjek?-kérdezte
-Takonypóc más. És csak hogy tud, ő dacból nem hallgat rád. Mert tudja, hogy egyszer te fogod irányítani a falut és addig nem kell rá hallgatnia.-mondtam
-úgy gondolod?-kérdezte
-nem gondolom, tudom!-mondtam