4.rész

Előző részek tartalmából: Ó, Hablaty Harald. Mindig van más lehetőség.-mondta
-most nincsen Drako.-mondta Astrid
-Háhá. Astrid Hofferson. De rég láttalak.-mondta Drako.
-Fura, én még életembe nem találkoztam veled.-mondta Astrid.
-De, csak még pici voltál. Apád testvéreként, sokat tudok rólad és mindenről, ami fontos neked.-mondta gonosz vigyorral a képén.
-Tessék?-kérdezte Astrid felháborodva.

Lesokkolva:

-Mi?-kérdeztem

-igen. Dean Hofferson a kisöcsém. Kis korunkban elvesztem egy portyán. Senki sem kereset. Úgy döntöttem nevet változtatok. Időnként visszamentem titokban Hibbantra és figyeltelek téged Astrid. Te nem tartozol közéjük. Te is vérbeli sárkány vadász vagy.-mondta Drako.

-nem igaz. Én sárkány lovas vagyok és mindig is az leszek!-tiltakozott Astrid.

-Ezt majd meglátjuk!-mondta és a Botját a levegőben forgatva elkezdett ordibálni és bejött egy sárkány. Egy gronkel volt, viszonylag nagy. Közel járt a titán szárnyúhoz, de még nem érte el azt a szintet. Felült a hátára és a hajó oldalán ütött egy lyukat a gronkellel és elment.
-menünk kell, mielőtt elsüllyed a hajó!-figyelmez tettem a többieket és mindenkit ki tessékeltem a kabinból. Astrid még mindig a sok hatása alatt volt és nem igazán mozdult. Nem volt más lehetőség, megfogtam az egyik kezemmel a hátát, másikat a combja alá tettem és felemeltem. Nem szólt semmit. Nem tiltakozott, nem mozdult, semmi. Mikor kiértünk a hajóból, átölelte a nyakamat és sírni kezdett.
-Héj, Astrid, nincsen semmi baj!-próbáltam minél nyugodtabb és szelíden hangon hozzá szólni. Valójában, csak félig volt igaz a helyzet. A többiek nagyon jó munkát végeztek, szinte minden sárkány vadász ketrecben van, a sárkányokat kiszabadították. A perem ugyan szenvedett kis kárt, de most az a legkisebb gondunk. Ugyan is ott van Drako. Akiről kiderült, hogy Astrid nagybátyja és egy elvetemült sárkány vadász, aki szabad lábon van.
-Hablaty kiszedtünk valamit az egyik sár...waow! Astriddal minden rendben van?-jött oda Dagur hozzánk.
-Volt már jobban.-mondtam és megsimogattam a szerelmem hátát.-mit szedtél ki a sárkány vadászból?-kérdeztem
-hogy van egy kisebb vezérük akit Eretnek hívnak. Pontosabban Eret fia Eretnek. Ő szokta a nagyobb szállítmány sárkányokat vinni Drakonak. Egy másikból azt is kihúztuk, hogy ez az Eret, olyan helyen áll, mint régen Krogan, hisz ő is ennek a buburnyálnak dolgozott, míg kudarcot nem vallott és búcsút mondtak neki.-mondta
-Hát nem éppen egy kegyelmező alak ez a fickó.-mondtam, és észrevettem, hogy Astrid már nem sír, csak szipog.
-minden rendben lesz?-kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-minden!-mondtam neki.
-Mi történt?-kérdezte Hanga mi meg elmondtuk neki tömören az előző fél órát.
-Hablaty vissza kéne menni Hibbantra.-mondta Halvér.
-tudom. Szólok Maláéknak és a többieknek. Ti indulhattok.-mondtam és elindultam, de Astrid megfogta.
-Siess!-mondta
-Siettek.-mondtam és megpusziltam a homlokát.
A többiek hamar elindultak, én meg összegyűjtöttem a szövetségeseinket és köszönetet mondtam. Elmondtam nekik azt is, hogy Drakot milyen kapcsolat fűti Astridhoz és hogy ettől függetlenül el kell kapnunk és börtönbe zárnunk. 
***
Mikor Hibbantra értem a számkivettetek már elmentek, mindenki élte tovább a szokásos hétköznapokat. Én természetesen rögtön Astrid keresésére indultam, sejtettem, hogy most nem otthon lesz, hanem valami elszigetelt helyen, hogy megnyugodjon. Hosszas keresgélés után a medencében találtam meg.
Jobban vagy?-kérdeztem tőle mikor leültem mellé.
-Igen. Nem hiszem el, hogy az az ember az én rokonom. Egy álnok sárkány vadász, aki végezni akar veled.-mondta
-Megbirkózunk vele. Nem ő lenne az első, aki az életünkre tör.-mondtam
-De ő gonoszabb.-mondta és a fejét a vállamra hajtotta.
-minden rendben lesz. Megígérem!-mondtam
-biztos?-kérdezte
-biztos.-mondtam
Még pár percen keresztül ott ültünk, aztán visszamentünk a faluba.
-a szüleid már tudják?-kérdeztem tőle
-igen. Teljesen lesokkoltak. Jobban mint én.-mondta
-rendbe fog jönni minden.-mondtam
-tudom.-mondta
-tudod?-kérdeztem
-hisz megígérted.-mondta
-igen.-mondtam és megöleltem.

Bocsi, hogy ez egy rövid rész lett és a felirat miatt is. Kövi részben remélhetőleg már nem lesz ilyen!

3. Rész.

A támadás

-Köszönöm, hogy vagy nekem.-mondta Hablaty és megölelt.
-Szívesen.-mondtam
-Megyünk? Elég későre jár.-mondta
-mehetünk.-mondtam és mind a ketten elindultunk a saját házunk felé.
-Holnap találkozunk.-mondtam és bementem az ajtómon. Nagyon boldog voltam, hogy Hablaty hazaért és hogy sikerült bele lelket öntenem. Reggel elsőnek a nagyterembe mentem, mint minden egyes nap. A többiek közül, még csak az ikrek voltak ott, szóval hallgathattam a hülyeségeiket.
-Szia Astrid!-köszönt Kőfej
-Sziasztok.-mondtam
-miért vagy itt ilyen korán?-kérdezte Fa.
-mindig ilyenkor szoktam jönni.-mondtam nekik.
-igen, tesó. Astrid mindig korán jön.-világosította fel Kő a testvérét.
-Sziasztok!-köszönt az ajtóból Halvér.
-Szia!-köszöntem vissza.
-Mit csináltok?-kérdezte
-Hallgatom, az ikrek hülyeségét.-mondtam
-Aha.-mondta
-Astrid, ma mi győzünk a versenyen.-mondták az ikrek.
-Álmodjatok csak.-mondtam-én győzök.-mondtam
-Ami azt illeti, ma nem lesz verseny.-mondta Hablaty aki most jött be.
-miért nem lesz?-kérdezte az ajtóból Takonypóc.
-Had üzenet jött az apámnak, egy Drako Vérdung nevű embertől. Apám azt mondta, hogy gyűjtselek össze titeket és eszeljünk ki valamit, amivel segíthetünk a csatában. Szóval öt perc múlva a suliban, sárkányokkal.-mondta és mindannyian elindultunk.
                 ***
-Jobban nem is indulhatna a nap, ugye húgi?-kérdezte Fa Kőtől már a suliban.
-Teljesen igazad van testvérem.-válaszolta Kőfej.
-örülök, hogy titeket ennyire boldoggá tesz egy had üzenet, egy tök ismeretlen embertől.-mondtam
-ami azt illeti, tudunk valamit róla. Legalább is apám igen. Ismeri Drakot és azt mondta, nagyon veszélyes, háborúra kell készülnünk.-mondta az éppen megérkező Hablaty.
-honnan ismeri?-kérdezte Halvér.
-még régről. Drako állítólag tudd parancsolni a sárkányoknak, úgymond sárkány mesternek nevezi magát.-mondta Hablaty
-mint te?-kérdezte Takonypóc.
-én nem nevezem magamat sárkány mesternek.-mondta Hablaty.
-Mit csináljunk Hablaty?-kérdeztem
-Nem tudom.-mondta
-Őszintén...?Nem erre a válaszra vártam.-mondta Fafej.
-valami újat kell kitalálnunk. Drakonak sárkány serege van, erős és nem kegyelmez.-mondta Hablaty
-miért támad?-kérdezte Halvér
-bosszút akar állni.-mondta Hablaty
-miért?-kérdeztem
-Anyám,több éven át, szabadította ki az elfogott sárkányait. Bosszúból meg akar ölni engem.-mondta olyan lazán mint, hogyha azt mondaná süt a nap.
-mi van?-kérdeztem felháborodva.
-nyugi, minden rendben lesz. Már meg is van a terv.-mondta
-akkor hallhatnánk?-kérdezte Takonypóc.
-Emlékeztek a csatára az Ádázok szigetén?-kérdezte
-igen.-mondtuk mindannyian.
-Ez is hasonló lesz. Ahol eddig élt anya, van egy Alfa. Úgy terveztük, hogy azt eldugjuk valahova, a sziget környékére és idehívja a sárkányokat. Mi Drako-val fogunk addig foglalkozni. Elkapjuk és be börtönözzük.-mondta a tervet Hablaty.
-Szóval, az a terv, hogy te akit meg akar ölni, ez a pszichopata és mi akikre sárkány lovasként nem igazán fog szépen nézni, fogjuk elkapni, úgy hogy valószínűleg őrzik az emberei, már ha elő jön.-vázoltam fel felszínesen az ötletet.
-igen. Ugye hogy menni fog?!-mondta, de lehetett benne hallani egy kis bizonytalanságot.
-Persze hogy menni fog. De, ha még se kérem Fogatlant.-mondta Takonypóc.
-Sárkányra fel, segítsünk mindenkinek, aki...hát segítségre szorul.-mondta Hablaty és mind elmentünk segíteni, a védelem és a támadás előkészületeiben. A gyerekeket bevittük a nagyterembe, ahova a terhesek és öregek is csatlakoztak. Összegyűjtöttük az A csapatot.Segítséget nem hívtunk, mondván,ez nem.lessz akkora háború.
                 ***
*Hablaty szemszöge*
-minden készen áll?-kérdeztem egy óra múlva Astridtól, az utolsó gyereket is beterelve a nagyterembe.
-igen. Minden és mindenki a helyén.-mondta.
-akkor már csak várnunk kell.-mondtam
Mi is elmentünk a helyünkre és vártunk. Az ikrek mér annyira unatkoztak a várakozás közben, hogy majdnem elaludtak.
-annyira bosszantó ez a várakozás!-mérgelődött Takonypóc.
-különös. Azt hit...-kezdtem el de nem tudtam befejezni, mivel egy rettenetes rém repült az arcomba
-ki az, és mit ír?-kérdezte Astrid
-Dagurtól jött. Az írja, hogy éppen elhalhattak a perem mellett, mikor annak a közelében rengeteg hajó, sárkány vadász és sárkány volt. Nem igazén tüntek kedvesnek. Az élükön egy Rasztás, nagydarab férfi volt.-olvastam fel a levelet.
-Drako.-mondta anyám.
-mi van vele?-kérdezte Fafej.
-A nagydarab, rasztás férfi, az Drako.-mondja anyám
-De miért akarja a peremet bevenni?-kérdeztem
-nem tudom. Ő semmit se csinál véletlen.-mondja anyám.
-Hát mi sem. Mi elmegyünk, szólunk a szövetségeseinknek. A számkivettetek ide jönnek, hátha ez csak egy csel, bár kétlem. Takonypóc megy a szárny cselédekhez, Halvér a szárny-őrzőihez, az ikrek szólnak az Ádázoknak, én és Astrid hátulról közelítjük meg a peremet.-mondtam
-Rendben.-mondták mind egyszerre.
-mindenki érti a feladatát?-kérdeztem az ikrekre nézve.
-igen.-mondták.
-akkor indulás.-mondtam és mind sárkányra pattantunk. Én és Astrid a Perem felé még bementünk szólni a helyzetről a szám kivetetteknek és ők szívesen vállalták a feladatukat. 
-Hablaty, biztos vagy ebben a tervben?-kérdezte tőlem Astrid aggódva.
-Igen, ne aggódj.-mondtam
-De mi lesz, ha nem sikerül, ha valaki megsérül, ha elkapnak téged, ha le ostromolják a peremet, ha ez csak egy elterelés volt és valójában Hibbantnak tartanak, ha...-kezdte el sorolni a lehetséges problémákat.
-nyugi Astrid. Senkinek se lesz semmi baja, Hibbanton vannak a számkivettetek és a a csapatod. Szóltunk az összes szövetségesünknek. Győzni fogunk.-mondtam nyugodtan
-jó.-mondta és látszott rajta, hogy már nem annyira feszült.
-általában én szoktam parázni és te szoktál megnyugtatni. Most mi történt?-kérdeztem
-nem tudom Hablaty. Félek, hogy valami rosszul sikerül.-mondta 
-nem fog. Ígérem.-ígértem meg neki. Valójában én is aggódtam, de nem akartam kimutatni. Hogy nyerünk e? Nem tudom. Jól osztottam e fel a feladatokat? Nem tudom. Jó ötlet volt e az ikreket az Ádázokhoz küldeni? Ez se biztos. Amit tudok, hogy harcolunk a vésőkig és ez maga biztossággal tölt el.
-Hablaty, megérkeztünk!-szólt Astrid, a gondolataimból fölkeltve.
-jó. Hátulról menjünk, A többiek az Észak-keleti titkos barlangnál fognak minket várni. -mondtam és elindultunk. A barlangba már ott volt Halvér, Mala, Throk és néhány szárny-őrzői katona.
-köszönöm, hogy segítetek.-szóltam oda Malának.
-Ez csak természetes. Drako Vérdung nagyon aljas egy ember, meg kell őt állítani.-mondta Mala.
-Megjöttünk!-szólt a barlang szájából Takonypóc, mellette pedig ott volt Atali, Minden és egy pár szárny cseléd.
-senki, nem vett észre titeket ugye?-kérdeztem Takonypóctól.
-senki.-mondta
-biztos?-kérdeztem
-na jó, egy ember, de őt elintéztük.-mondta
-jó. Már csak az ikrekre várunk.-mondtam.
                  ***

*Fa fej szemszöge*
-Húgi, mikor is érünk oda az Ádázokhoz?-kérdeztem a testvéremet.
-még egy pár perc. Nézd már látni is a szigetet.-mondta és a szigetre mutatott.
-jó. Te szólsz Hangának és én szólok Dagurnak.-Mondtam a remek tervemet.
-És ha egymás mellet lesznek?-kérdezte
-Akkor te mondod meg nekik a problémát.-mondtam
-jó. Pont itt jönnek.-mondta Kő fej.
-Szóljunk.-mondtam és oda repültünk a testvér párhoz
-Sziasztok!-köszöntem Daguréknak.
-Sziasztok, mi járatban erre?-kérdezte Hanga.
-Hablaty küldött, hogy szóljunk nektek, segítség kéne a Peremen.-mondta Kő.
-Akkok, szólok pár katonának és indulhatunk.-mondta Dagur és vissza is ment szólni, pár sárkány lovas katonájának.
                 ***
*Hablaty szemszöge*
-Hol késnek már?-kérdeztem fel alá járkálva.
-nyugi, mindjárt itt lesznek.-nyugtatott most Astrid.
-Jó, ötlet volt az ikrekre bízni azt, hogy szóljanak Daguréknak?-kérdezte Takonypóc.
-Jó.-szólalt meg Takony háta mögül Fa.
-legközelebb, NE hozd rám a szív rohamot!-mondta Takonypóc, a nevetgélő Fa fejnek.
-Srácok, nyugi.-szóltam rájuk
-mi a terv?-kérdezte Atali.
-A szár cselédek, Halvér, Takonypóc és az Ádáz katonák támadnak felülről. Addig Mala, Astrid, Dagur és én lemegyünk a barlangba, ami a gyakorlóban végződik, azt lezárjuk és felmegyünk a gyakorlóba. A többiek, Hanga, ikrek, Throk és szárny-őrzői, két oldalról támadnak. Ha Drako embereinek nagy része már a szigeten van, akkor berobbantjátok majd a lenti barlangot és ki kijövünk rajta. Mivel nemsokára le megy a nap, én és Fogatlan hátúról próbáljuk majd megközelíteni Drako hajóját. Mikor megadom a jelet, Az ikrek, Halvér, Takonypóc, Astrid és én megtámadjuk és elfogjuk a gaz embert.-mondtam a tervet
-induljunk.-Szólt Dagur és elindult mindenki a helyére. A barlangba észrevétlenül betudtunk jutni a barlangba, Fogatlan el is torlaszolta egy plazmabombával.
-Nem lehetne egy kicsit óvatosabban F? A végén ránk omlasztod a barlangot.-panaszkodott Dagur.
-nyugi nem fogja. Menjünk fel a gyakorlóba.-mondtam és mindannyian akik a barlangba voltunk, felszálltunk a kis terembe. 
-És...mikor mentél vissza Hibbantra Hablaty?-kérdezte tőlem Dagur, az unalomtól vezérelve.
-tegnap.-válaszoltam
-az jó.-mondta
-ja.-mondtam
-kicsit soká tart a várakozás.-mondta
-várnunk kell, türelemmel.-mondtam
-jó.-mondta
Két perc múlva, már hallottuk is a robbantás hangját és kirepültünk a barlangból. Az ég sötét volt, szóval a tervnek az a része simán menni fog, hogy én és Fogatlan hátulról támadunk. Szorosan a víz felszín felett haladtunk. Sok hajója és sárkánya volt. Mikor a hajója fölé értünk, ami középen volt, még mindig nem vett észre minket senki, ami esélyt adott a támadásra. Mi ezt meg is tettük. Fogatlan megküldte a hajót rendesen egy plazma bombával, amire fel is figyeltek. A többiek, ahogy megbeszéltük jöttek segíteni. Nem volt könnyű, ezt a Drako alakot elfogni. Az emberei erősek, pontosan céloznak és gyorsak. Bár nem is velük volt a legnagyobb gond. Az egyik pillanatban Drako eltűnt és fogalmunk se volt hová. Leszállunk, a már "megtisztított"hajóra és körül néztünk. Lent a kapitány fülkében találtuk meg a férfit.
-megvagy Drako. Add fel!-mondtam neki.
-Feladni? Én? Soha!-ellenkezett.
-pedig nincs más lehetőség.-mondtam neki.
-Ó, Hablaty Harald. Mindig van más lehetőség.-mondta
-most nincsen Drako.-mondta Astrid
-Háhá. Astrid Hofferson. De rég láttalak.-mondta Drako.
-Fura, én még életembe nem találkoztam veled.-mondta Astrid.
-De, csak még pici voltál. Apád testvéreként, sokat tudok rólad és mindenről, ami fontos neked.-mondta gonosz vigyorral a képén.
-Tessék?-kérdezte Astrid felháborodva.
...~Folytatjuk~...

Tudom, hogy az előző nagyon rövid lett, de nem ez az egyetlen amit írok, wp-n is van Storim. Nem szenvedek ihlet hiányba, mert a noteszembe van elég ötlet a folytatáshoz. Csak éppen most akarok egy nagyobb dologba belekezdeni és ahhoz idő kell. Megértéseteket köszönöm.
Ui.: a suli alatt valószíinűleg szombaton-vasárnap fognak jönni a részek!

2.rész

A találkozás:

-Hála Thornak hogy jól vagy!-mondtam.
Astrid feltudott ülni, de csak óvatosan. Egy idő után fel is állt. Addigra már anya is ott volt, elmondtam neki mindent, Astridnak is elmondtam mindent és  ültünk egy pár percig.
-Szóval, azért nem jöttél vissza, mivel megtaláltad anyukádat és csak úgy jönnél vissza ha ő is?-kérdezte
-Igen. De megbeszéltük és maximum egy hét és otthon leszünk.-mondtam
-Most az egyszer megúsztad azt hogy szétverjelek, mivel én is ezt tettem volna.-mondta Astrid
-köszönöm, hogy ilyen nagy lelkű vagy!-mondtam
-amúgy meg messze van a fészek innen?-kérdezte Astrid
-Nem, viszont most nem onnan hanem a peremről jöttünk!-mondtam
-És milyen?-kérdezte
-Ugyan olyan ahogy hagytunk, a házakba beköltözött pár rettenetes rém, amúgy meg minden ugyan olyan.-Mondtam.
-Rendben. De azt azért ugye tudod, hogy amikor hazamentek apád elég dühös lesz rád?-kérdezte
-Tudom. Elég fura lehetett számára az, hogy mielőtt én lettem volna a törzs fő csak úgy elhagyom a szigetet.-mondtam
-Nagyon dühös volt. Elviselhetett lenül dühös. Én és a srácok alig voltunk Hibbanton, mert főként téged kerestünk, szóval általában, csak Bélhangos panaszkodását hallottuk.-mondta
-Sajnálom, de szerintem megfogom kapni ezért a magamét!-mondtam
-Az biztos. Szerinted apád hogy fog reagálni anyádra?-kérdezte
-Sejtelmem sincs.-mondtam
-Hát, remélem megfogja érteni, hogy miért nem mentél vissza, mivel nem akarom, hogy még egy testrészed elvesszen.-mondta kuncogva
-Azt én sem!-mondtam Megnézed a fészket?-kérdeztem
-Bármennyire is szeretném, nem lehet. A srácok a végén engem is keresnének és faggatnának hol voltam. Én meg úgy tartom jónak, hogy te mondj el nekik mindent. Ennyivel tartozol nekik!-mondta
-Nagyon kedves vagy!-mondtam
-Tudom, viszont én most megyek. Mit mondjak a többieknek?-kérdezte
-Amit jónak látsz!-mondtam és megcsókoltam
-Rendben szia!-mondta és elment.

*Astrid szemszöge*
Nagy kő esett le a szívemről, Hablattyal való találkozásunk után. B megtudtam az okot, hogy miért marad távol az otthonától és hogy minden, a legnagyobb rendben. Miután visszaértem a suliba, a többiek lerohantak.
-Minden rendben Astrid?-kérdezte Halvér
-igen!-mondtam
-Hol voltál?-kérdezte Takonypóc
-Csak, megnéztem a sárkány-permet!-mondtam és szerencsémre elhitték.
-Csirke jól van?-kérdezte Fa
-Jól van!-mondtam
-A házak egyben vannak?-kérdezte Halvér
-Minden a legnagyobb rendben van.-nyugtattam meg a többieket.
                                         ***
A hátra lévő egy hét, elég gyorsan eltelt. Ma jön meg Hablaty és az anyja. Elég kíváncsi vagyok, hogy a többiek milyen képet fognak vágni a megdöbbenéstől. És Pléhpofára is kíváncsi leszek, hogy hogy reagál arra, hogy él, a húsz éve halottnak hitt felesége. Éppen a többiekkel beszéltem a nagyteremben, mikor betoppant Hablaty. A többiek először észre se vették, csak azután, hogy megszólalt.
-Sziasztok!-köszönt Hablaty.
-Szia. Hogy ityeg?-kérdezte Fa.
-kíváncsi leszek a reakciójukra, amikor felfogják, hogy itt vagy.-mondtam Hablatynak, aki erre csak kuncogva megrázta a fejét.
-Hablaty, te itt vagy?-kérdezte Kő.
-Igen.-mondta
-Hol voltál eddig?-kérdezte Halvér
-anyával a fészekben.-mondta
-Az anyáddal? De ő nem...tudod?-kérdezte Takonypóc
-mindent elmondok.-mondta Hablaty. Tellett vagy fél órába, hogy az ikrek is felfogják azt az öt perces történetet.
-Astrid, te nem is vered szét Hablatyot?-kérdezte Takony
-nem.-mondtam
-De hiszen, távol volt nem is tudom hány hónapig és halálra aggótad magad.-mondta Halvér.
-a halálra aggódás azért erős.-mondtam
-Nem mondtad el nekik mi?-kérdezte mellőlem Hablaty
-Mondtam, hogy neked kell, mivel akkor nem kaptál ki tőlem.-mondtam neki és karba tett kézzel vártam, hogy beszámoljon a többieknek, akik értetlenül néztek ránk.
-Én és Astrid "találkoztunk" pontosabban összeütköztünk egy hete. Neki akkor elmondtam mindent. És hogy jövök.-mondta
-És erről miért nem mondtál semmit?-kérdezte Halvér.
-megbeszéltem Hablattyal, hogy ő mond el nektek mindent.-mondtam
-értjük...-mondta Takonypóc.
-Anyukáddal mikor találkozhatunk?-kérdezte Halvér.
-Nem tudom. Szer...-kezdte el Hablaty amikor bejött Pléhpofa, egy csomó emberrel.
-szerintem most.-válaszoltam a kérdésre.
Falu lakói, két fontos hírem van!-kezdte Pléhpofa.-az egyik, hogy a fiam hazajött...a másik, meg hogy neki köszönhetően, Valka is visszatért.-mondta Boldogan a törzs fő.
Az emberek elégé elképedtek (már aki ismerte az asszonyt), de örültek a vissza érkezéseknek.
-De nem úgy volt, hogy halott?-kérdezte Modorgóc és Valka elmondott mindent töviről hegyire. Hogy eddig a sárkányokkal élt és hogy nem megenni akarták őt és a többit. Nagy ünnepség kerekedett ki a bejelentésből, aminek késő este se lett vége.
-Hát, nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem hosszú volt ez a nap, szóval lefekszem aludni!-mondta Hablaty és elment.
-én is elmegyek lefeküdni.-mondtam és kimenten. Korántsem aludni indultam, de Hablaty sem. Túl rosszul hazudik, vagy legalább is én észre veszem, ha azt csinálja.
-Hablaty, tudom hogy nem haza mész. Mi a baj?-kérdeztem
-nincs semmi...baj..Csak hát, az a probléma még itt van, hogy átakarja nekem adni apa a helyét.-mondta
-beszéltél vele?-kérdeztem
-igen és azt mondta nagyon büszke rám és hogy boldogabb nem is lehetne és biztos abban, hogy átakarja adni a helyét.-mondta
-mitől félsz?-kérdeztem egy idő után
-mindentől. Astrid, én nem vagyok ehhez felnőve. Apám tud irányítani, én nem.-mondta
-nem kéne félned. Tökéletes főnök leszel. És ne beszélj itt butaságokat! Több éven át vezeted a csapatunkat. Megalapítottad a saját kis faludat. Nagyon jól irányítasz. Tudom, mert látom minden nap.-mondtam
-még Takonypóccal se bírok el. Akkor egy egész faluval mit kezdjek?-kérdezte
-Takonypóc más. És csak hogy tud, ő dacból nem hallgat rád. Mert tudja, hogy egyszer te fogod irányítani a falut és addig nem kell rá hallgatnia.-mondtam
-úgy gondolod?-kérdezte
-nem gondolom, tudom!-mondtam