4.rész

Előző részek tartalmából: Ó, Hablaty Harald. Mindig van más lehetőség.-mondta
-most nincsen Drako.-mondta Astrid
-Háhá. Astrid Hofferson. De rég láttalak.-mondta Drako.
-Fura, én még életembe nem találkoztam veled.-mondta Astrid.
-De, csak még pici voltál. Apád testvéreként, sokat tudok rólad és mindenről, ami fontos neked.-mondta gonosz vigyorral a képén.
-Tessék?-kérdezte Astrid felháborodva.

Lesokkolva:

-Mi?-kérdeztem

-igen. Dean Hofferson a kisöcsém. Kis korunkban elvesztem egy portyán. Senki sem kereset. Úgy döntöttem nevet változtatok. Időnként visszamentem titokban Hibbantra és figyeltelek téged Astrid. Te nem tartozol közéjük. Te is vérbeli sárkány vadász vagy.-mondta Drako.

-nem igaz. Én sárkány lovas vagyok és mindig is az leszek!-tiltakozott Astrid.

-Ezt majd meglátjuk!-mondta és a Botját a levegőben forgatva elkezdett ordibálni és bejött egy sárkány. Egy gronkel volt, viszonylag nagy. Közel járt a titán szárnyúhoz, de még nem érte el azt a szintet. Felült a hátára és a hajó oldalán ütött egy lyukat a gronkellel és elment.
-menünk kell, mielőtt elsüllyed a hajó!-figyelmez tettem a többieket és mindenkit ki tessékeltem a kabinból. Astrid még mindig a sok hatása alatt volt és nem igazán mozdult. Nem volt más lehetőség, megfogtam az egyik kezemmel a hátát, másikat a combja alá tettem és felemeltem. Nem szólt semmit. Nem tiltakozott, nem mozdult, semmi. Mikor kiértünk a hajóból, átölelte a nyakamat és sírni kezdett.
-Héj, Astrid, nincsen semmi baj!-próbáltam minél nyugodtabb és szelíden hangon hozzá szólni. Valójában, csak félig volt igaz a helyzet. A többiek nagyon jó munkát végeztek, szinte minden sárkány vadász ketrecben van, a sárkányokat kiszabadították. A perem ugyan szenvedett kis kárt, de most az a legkisebb gondunk. Ugyan is ott van Drako. Akiről kiderült, hogy Astrid nagybátyja és egy elvetemült sárkány vadász, aki szabad lábon van.
-Hablaty kiszedtünk valamit az egyik sár...waow! Astriddal minden rendben van?-jött oda Dagur hozzánk.
-Volt már jobban.-mondtam és megsimogattam a szerelmem hátát.-mit szedtél ki a sárkány vadászból?-kérdeztem
-hogy van egy kisebb vezérük akit Eretnek hívnak. Pontosabban Eret fia Eretnek. Ő szokta a nagyobb szállítmány sárkányokat vinni Drakonak. Egy másikból azt is kihúztuk, hogy ez az Eret, olyan helyen áll, mint régen Krogan, hisz ő is ennek a buburnyálnak dolgozott, míg kudarcot nem vallott és búcsút mondtak neki.-mondta
-Hát nem éppen egy kegyelmező alak ez a fickó.-mondtam, és észrevettem, hogy Astrid már nem sír, csak szipog.
-minden rendben lesz?-kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-minden!-mondtam neki.
-Mi történt?-kérdezte Hanga mi meg elmondtuk neki tömören az előző fél órát.
-Hablaty vissza kéne menni Hibbantra.-mondta Halvér.
-tudom. Szólok Maláéknak és a többieknek. Ti indulhattok.-mondtam és elindultam, de Astrid megfogta.
-Siess!-mondta
-Siettek.-mondtam és megpusziltam a homlokát.
A többiek hamar elindultak, én meg összegyűjtöttem a szövetségeseinket és köszönetet mondtam. Elmondtam nekik azt is, hogy Drakot milyen kapcsolat fűti Astridhoz és hogy ettől függetlenül el kell kapnunk és börtönbe zárnunk. 
***
Mikor Hibbantra értem a számkivettetek már elmentek, mindenki élte tovább a szokásos hétköznapokat. Én természetesen rögtön Astrid keresésére indultam, sejtettem, hogy most nem otthon lesz, hanem valami elszigetelt helyen, hogy megnyugodjon. Hosszas keresgélés után a medencében találtam meg.
Jobban vagy?-kérdeztem tőle mikor leültem mellé.
-Igen. Nem hiszem el, hogy az az ember az én rokonom. Egy álnok sárkány vadász, aki végezni akar veled.-mondta
-Megbirkózunk vele. Nem ő lenne az első, aki az életünkre tör.-mondtam
-De ő gonoszabb.-mondta és a fejét a vállamra hajtotta.
-minden rendben lesz. Megígérem!-mondtam
-biztos?-kérdezte
-biztos.-mondtam
Még pár percen keresztül ott ültünk, aztán visszamentünk a faluba.
-a szüleid már tudják?-kérdeztem tőle
-igen. Teljesen lesokkoltak. Jobban mint én.-mondta
-rendbe fog jönni minden.-mondtam
-tudom.-mondta
-tudod?-kérdeztem
-hisz megígérted.-mondta
-igen.-mondtam és megöleltem.

Bocsi, hogy ez egy rövid rész lett és a felirat miatt is. Kövi részben remélhetőleg már nem lesz ilyen!

3. Rész.

A támadás

-Köszönöm, hogy vagy nekem.-mondta Hablaty és megölelt.
-Szívesen.-mondtam
-Megyünk? Elég későre jár.-mondta
-mehetünk.-mondtam és mind a ketten elindultunk a saját házunk felé.
-Holnap találkozunk.-mondtam és bementem az ajtómon. Nagyon boldog voltam, hogy Hablaty hazaért és hogy sikerült bele lelket öntenem. Reggel elsőnek a nagyterembe mentem, mint minden egyes nap. A többiek közül, még csak az ikrek voltak ott, szóval hallgathattam a hülyeségeiket.
-Szia Astrid!-köszönt Kőfej
-Sziasztok.-mondtam
-miért vagy itt ilyen korán?-kérdezte Fa.
-mindig ilyenkor szoktam jönni.-mondtam nekik.
-igen, tesó. Astrid mindig korán jön.-világosította fel Kő a testvérét.
-Sziasztok!-köszönt az ajtóból Halvér.
-Szia!-köszöntem vissza.
-Mit csináltok?-kérdezte
-Hallgatom, az ikrek hülyeségét.-mondtam
-Aha.-mondta
-Astrid, ma mi győzünk a versenyen.-mondták az ikrek.
-Álmodjatok csak.-mondtam-én győzök.-mondtam
-Ami azt illeti, ma nem lesz verseny.-mondta Hablaty aki most jött be.
-miért nem lesz?-kérdezte az ajtóból Takonypóc.
-Had üzenet jött az apámnak, egy Drako Vérdung nevű embertől. Apám azt mondta, hogy gyűjtselek össze titeket és eszeljünk ki valamit, amivel segíthetünk a csatában. Szóval öt perc múlva a suliban, sárkányokkal.-mondta és mindannyian elindultunk.
                 ***
-Jobban nem is indulhatna a nap, ugye húgi?-kérdezte Fa Kőtől már a suliban.
-Teljesen igazad van testvérem.-válaszolta Kőfej.
-örülök, hogy titeket ennyire boldoggá tesz egy had üzenet, egy tök ismeretlen embertől.-mondtam
-ami azt illeti, tudunk valamit róla. Legalább is apám igen. Ismeri Drakot és azt mondta, nagyon veszélyes, háborúra kell készülnünk.-mondta az éppen megérkező Hablaty.
-honnan ismeri?-kérdezte Halvér.
-még régről. Drako állítólag tudd parancsolni a sárkányoknak, úgymond sárkány mesternek nevezi magát.-mondta Hablaty
-mint te?-kérdezte Takonypóc.
-én nem nevezem magamat sárkány mesternek.-mondta Hablaty.
-Mit csináljunk Hablaty?-kérdeztem
-Nem tudom.-mondta
-Őszintén...?Nem erre a válaszra vártam.-mondta Fafej.
-valami újat kell kitalálnunk. Drakonak sárkány serege van, erős és nem kegyelmez.-mondta Hablaty
-miért támad?-kérdezte Halvér
-bosszút akar állni.-mondta Hablaty
-miért?-kérdeztem
-Anyám,több éven át, szabadította ki az elfogott sárkányait. Bosszúból meg akar ölni engem.-mondta olyan lazán mint, hogyha azt mondaná süt a nap.
-mi van?-kérdeztem felháborodva.
-nyugi, minden rendben lesz. Már meg is van a terv.-mondta
-akkor hallhatnánk?-kérdezte Takonypóc.
-Emlékeztek a csatára az Ádázok szigetén?-kérdezte
-igen.-mondtuk mindannyian.
-Ez is hasonló lesz. Ahol eddig élt anya, van egy Alfa. Úgy terveztük, hogy azt eldugjuk valahova, a sziget környékére és idehívja a sárkányokat. Mi Drako-val fogunk addig foglalkozni. Elkapjuk és be börtönözzük.-mondta a tervet Hablaty.
-Szóval, az a terv, hogy te akit meg akar ölni, ez a pszichopata és mi akikre sárkány lovasként nem igazán fog szépen nézni, fogjuk elkapni, úgy hogy valószínűleg őrzik az emberei, már ha elő jön.-vázoltam fel felszínesen az ötletet.
-igen. Ugye hogy menni fog?!-mondta, de lehetett benne hallani egy kis bizonytalanságot.
-Persze hogy menni fog. De, ha még se kérem Fogatlant.-mondta Takonypóc.
-Sárkányra fel, segítsünk mindenkinek, aki...hát segítségre szorul.-mondta Hablaty és mind elmentünk segíteni, a védelem és a támadás előkészületeiben. A gyerekeket bevittük a nagyterembe, ahova a terhesek és öregek is csatlakoztak. Összegyűjtöttük az A csapatot.Segítséget nem hívtunk, mondván,ez nem.lessz akkora háború.
                 ***
*Hablaty szemszöge*
-minden készen áll?-kérdeztem egy óra múlva Astridtól, az utolsó gyereket is beterelve a nagyterembe.
-igen. Minden és mindenki a helyén.-mondta.
-akkor már csak várnunk kell.-mondtam
Mi is elmentünk a helyünkre és vártunk. Az ikrek mér annyira unatkoztak a várakozás közben, hogy majdnem elaludtak.
-annyira bosszantó ez a várakozás!-mérgelődött Takonypóc.
-különös. Azt hit...-kezdtem el de nem tudtam befejezni, mivel egy rettenetes rém repült az arcomba
-ki az, és mit ír?-kérdezte Astrid
-Dagurtól jött. Az írja, hogy éppen elhalhattak a perem mellett, mikor annak a közelében rengeteg hajó, sárkány vadász és sárkány volt. Nem igazén tüntek kedvesnek. Az élükön egy Rasztás, nagydarab férfi volt.-olvastam fel a levelet.
-Drako.-mondta anyám.
-mi van vele?-kérdezte Fafej.
-A nagydarab, rasztás férfi, az Drako.-mondja anyám
-De miért akarja a peremet bevenni?-kérdeztem
-nem tudom. Ő semmit se csinál véletlen.-mondja anyám.
-Hát mi sem. Mi elmegyünk, szólunk a szövetségeseinknek. A számkivettetek ide jönnek, hátha ez csak egy csel, bár kétlem. Takonypóc megy a szárny cselédekhez, Halvér a szárny-őrzőihez, az ikrek szólnak az Ádázoknak, én és Astrid hátulról közelítjük meg a peremet.-mondtam
-Rendben.-mondták mind egyszerre.
-mindenki érti a feladatát?-kérdeztem az ikrekre nézve.
-igen.-mondták.
-akkor indulás.-mondtam és mind sárkányra pattantunk. Én és Astrid a Perem felé még bementünk szólni a helyzetről a szám kivetetteknek és ők szívesen vállalták a feladatukat. 
-Hablaty, biztos vagy ebben a tervben?-kérdezte tőlem Astrid aggódva.
-Igen, ne aggódj.-mondtam
-De mi lesz, ha nem sikerül, ha valaki megsérül, ha elkapnak téged, ha le ostromolják a peremet, ha ez csak egy elterelés volt és valójában Hibbantnak tartanak, ha...-kezdte el sorolni a lehetséges problémákat.
-nyugi Astrid. Senkinek se lesz semmi baja, Hibbanton vannak a számkivettetek és a a csapatod. Szóltunk az összes szövetségesünknek. Győzni fogunk.-mondtam nyugodtan
-jó.-mondta és látszott rajta, hogy már nem annyira feszült.
-általában én szoktam parázni és te szoktál megnyugtatni. Most mi történt?-kérdeztem
-nem tudom Hablaty. Félek, hogy valami rosszul sikerül.-mondta 
-nem fog. Ígérem.-ígértem meg neki. Valójában én is aggódtam, de nem akartam kimutatni. Hogy nyerünk e? Nem tudom. Jól osztottam e fel a feladatokat? Nem tudom. Jó ötlet volt e az ikreket az Ádázokhoz küldeni? Ez se biztos. Amit tudok, hogy harcolunk a vésőkig és ez maga biztossággal tölt el.
-Hablaty, megérkeztünk!-szólt Astrid, a gondolataimból fölkeltve.
-jó. Hátulról menjünk, A többiek az Észak-keleti titkos barlangnál fognak minket várni. -mondtam és elindultunk. A barlangba már ott volt Halvér, Mala, Throk és néhány szárny-őrzői katona.
-köszönöm, hogy segítetek.-szóltam oda Malának.
-Ez csak természetes. Drako Vérdung nagyon aljas egy ember, meg kell őt állítani.-mondta Mala.
-Megjöttünk!-szólt a barlang szájából Takonypóc, mellette pedig ott volt Atali, Minden és egy pár szárny cseléd.
-senki, nem vett észre titeket ugye?-kérdeztem Takonypóctól.
-senki.-mondta
-biztos?-kérdeztem
-na jó, egy ember, de őt elintéztük.-mondta
-jó. Már csak az ikrekre várunk.-mondtam.
                  ***

*Fa fej szemszöge*
-Húgi, mikor is érünk oda az Ádázokhoz?-kérdeztem a testvéremet.
-még egy pár perc. Nézd már látni is a szigetet.-mondta és a szigetre mutatott.
-jó. Te szólsz Hangának és én szólok Dagurnak.-Mondtam a remek tervemet.
-És ha egymás mellet lesznek?-kérdezte
-Akkor te mondod meg nekik a problémát.-mondtam
-jó. Pont itt jönnek.-mondta Kő fej.
-Szóljunk.-mondtam és oda repültünk a testvér párhoz
-Sziasztok!-köszöntem Daguréknak.
-Sziasztok, mi járatban erre?-kérdezte Hanga.
-Hablaty küldött, hogy szóljunk nektek, segítség kéne a Peremen.-mondta Kő.
-Akkok, szólok pár katonának és indulhatunk.-mondta Dagur és vissza is ment szólni, pár sárkány lovas katonájának.
                 ***
*Hablaty szemszöge*
-Hol késnek már?-kérdeztem fel alá járkálva.
-nyugi, mindjárt itt lesznek.-nyugtatott most Astrid.
-Jó, ötlet volt az ikrekre bízni azt, hogy szóljanak Daguréknak?-kérdezte Takonypóc.
-Jó.-szólalt meg Takony háta mögül Fa.
-legközelebb, NE hozd rám a szív rohamot!-mondta Takonypóc, a nevetgélő Fa fejnek.
-Srácok, nyugi.-szóltam rájuk
-mi a terv?-kérdezte Atali.
-A szár cselédek, Halvér, Takonypóc és az Ádáz katonák támadnak felülről. Addig Mala, Astrid, Dagur és én lemegyünk a barlangba, ami a gyakorlóban végződik, azt lezárjuk és felmegyünk a gyakorlóba. A többiek, Hanga, ikrek, Throk és szárny-őrzői, két oldalról támadnak. Ha Drako embereinek nagy része már a szigeten van, akkor berobbantjátok majd a lenti barlangot és ki kijövünk rajta. Mivel nemsokára le megy a nap, én és Fogatlan hátúról próbáljuk majd megközelíteni Drako hajóját. Mikor megadom a jelet, Az ikrek, Halvér, Takonypóc, Astrid és én megtámadjuk és elfogjuk a gaz embert.-mondtam a tervet
-induljunk.-Szólt Dagur és elindult mindenki a helyére. A barlangba észrevétlenül betudtunk jutni a barlangba, Fogatlan el is torlaszolta egy plazmabombával.
-Nem lehetne egy kicsit óvatosabban F? A végén ránk omlasztod a barlangot.-panaszkodott Dagur.
-nyugi nem fogja. Menjünk fel a gyakorlóba.-mondtam és mindannyian akik a barlangba voltunk, felszálltunk a kis terembe. 
-És...mikor mentél vissza Hibbantra Hablaty?-kérdezte tőlem Dagur, az unalomtól vezérelve.
-tegnap.-válaszoltam
-az jó.-mondta
-ja.-mondtam
-kicsit soká tart a várakozás.-mondta
-várnunk kell, türelemmel.-mondtam
-jó.-mondta
Két perc múlva, már hallottuk is a robbantás hangját és kirepültünk a barlangból. Az ég sötét volt, szóval a tervnek az a része simán menni fog, hogy én és Fogatlan hátulról támadunk. Szorosan a víz felszín felett haladtunk. Sok hajója és sárkánya volt. Mikor a hajója fölé értünk, ami középen volt, még mindig nem vett észre minket senki, ami esélyt adott a támadásra. Mi ezt meg is tettük. Fogatlan megküldte a hajót rendesen egy plazma bombával, amire fel is figyeltek. A többiek, ahogy megbeszéltük jöttek segíteni. Nem volt könnyű, ezt a Drako alakot elfogni. Az emberei erősek, pontosan céloznak és gyorsak. Bár nem is velük volt a legnagyobb gond. Az egyik pillanatban Drako eltűnt és fogalmunk se volt hová. Leszállunk, a már "megtisztított"hajóra és körül néztünk. Lent a kapitány fülkében találtuk meg a férfit.
-megvagy Drako. Add fel!-mondtam neki.
-Feladni? Én? Soha!-ellenkezett.
-pedig nincs más lehetőség.-mondtam neki.
-Ó, Hablaty Harald. Mindig van más lehetőség.-mondta
-most nincsen Drako.-mondta Astrid
-Háhá. Astrid Hofferson. De rég láttalak.-mondta Drako.
-Fura, én még életembe nem találkoztam veled.-mondta Astrid.
-De, csak még pici voltál. Apád testvéreként, sokat tudok rólad és mindenről, ami fontos neked.-mondta gonosz vigyorral a képén.
-Tessék?-kérdezte Astrid felháborodva.
...~Folytatjuk~...

Tudom, hogy az előző nagyon rövid lett, de nem ez az egyetlen amit írok, wp-n is van Storim. Nem szenvedek ihlet hiányba, mert a noteszembe van elég ötlet a folytatáshoz. Csak éppen most akarok egy nagyobb dologba belekezdeni és ahhoz idő kell. Megértéseteket köszönöm.
Ui.: a suli alatt valószíinűleg szombaton-vasárnap fognak jönni a részek!

2.rész

A találkozás:

-Hála Thornak hogy jól vagy!-mondtam.
Astrid feltudott ülni, de csak óvatosan. Egy idő után fel is állt. Addigra már anya is ott volt, elmondtam neki mindent, Astridnak is elmondtam mindent és  ültünk egy pár percig.
-Szóval, azért nem jöttél vissza, mivel megtaláltad anyukádat és csak úgy jönnél vissza ha ő is?-kérdezte
-Igen. De megbeszéltük és maximum egy hét és otthon leszünk.-mondtam
-Most az egyszer megúsztad azt hogy szétverjelek, mivel én is ezt tettem volna.-mondta Astrid
-köszönöm, hogy ilyen nagy lelkű vagy!-mondtam
-amúgy meg messze van a fészek innen?-kérdezte Astrid
-Nem, viszont most nem onnan hanem a peremről jöttünk!-mondtam
-És milyen?-kérdezte
-Ugyan olyan ahogy hagytunk, a házakba beköltözött pár rettenetes rém, amúgy meg minden ugyan olyan.-Mondtam.
-Rendben. De azt azért ugye tudod, hogy amikor hazamentek apád elég dühös lesz rád?-kérdezte
-Tudom. Elég fura lehetett számára az, hogy mielőtt én lettem volna a törzs fő csak úgy elhagyom a szigetet.-mondtam
-Nagyon dühös volt. Elviselhetett lenül dühös. Én és a srácok alig voltunk Hibbanton, mert főként téged kerestünk, szóval általában, csak Bélhangos panaszkodását hallottuk.-mondta
-Sajnálom, de szerintem megfogom kapni ezért a magamét!-mondtam
-Az biztos. Szerinted apád hogy fog reagálni anyádra?-kérdezte
-Sejtelmem sincs.-mondtam
-Hát, remélem megfogja érteni, hogy miért nem mentél vissza, mivel nem akarom, hogy még egy testrészed elvesszen.-mondta kuncogva
-Azt én sem!-mondtam Megnézed a fészket?-kérdeztem
-Bármennyire is szeretném, nem lehet. A srácok a végén engem is keresnének és faggatnának hol voltam. Én meg úgy tartom jónak, hogy te mondj el nekik mindent. Ennyivel tartozol nekik!-mondta
-Nagyon kedves vagy!-mondtam
-Tudom, viszont én most megyek. Mit mondjak a többieknek?-kérdezte
-Amit jónak látsz!-mondtam és megcsókoltam
-Rendben szia!-mondta és elment.

*Astrid szemszöge*
Nagy kő esett le a szívemről, Hablattyal való találkozásunk után. B megtudtam az okot, hogy miért marad távol az otthonától és hogy minden, a legnagyobb rendben. Miután visszaértem a suliba, a többiek lerohantak.
-Minden rendben Astrid?-kérdezte Halvér
-igen!-mondtam
-Hol voltál?-kérdezte Takonypóc
-Csak, megnéztem a sárkány-permet!-mondtam és szerencsémre elhitték.
-Csirke jól van?-kérdezte Fa
-Jól van!-mondtam
-A házak egyben vannak?-kérdezte Halvér
-Minden a legnagyobb rendben van.-nyugtattam meg a többieket.
                                         ***
A hátra lévő egy hét, elég gyorsan eltelt. Ma jön meg Hablaty és az anyja. Elég kíváncsi vagyok, hogy a többiek milyen képet fognak vágni a megdöbbenéstől. És Pléhpofára is kíváncsi leszek, hogy hogy reagál arra, hogy él, a húsz éve halottnak hitt felesége. Éppen a többiekkel beszéltem a nagyteremben, mikor betoppant Hablaty. A többiek először észre se vették, csak azután, hogy megszólalt.
-Sziasztok!-köszönt Hablaty.
-Szia. Hogy ityeg?-kérdezte Fa.
-kíváncsi leszek a reakciójukra, amikor felfogják, hogy itt vagy.-mondtam Hablatynak, aki erre csak kuncogva megrázta a fejét.
-Hablaty, te itt vagy?-kérdezte Kő.
-Igen.-mondta
-Hol voltál eddig?-kérdezte Halvér
-anyával a fészekben.-mondta
-Az anyáddal? De ő nem...tudod?-kérdezte Takonypóc
-mindent elmondok.-mondta Hablaty. Tellett vagy fél órába, hogy az ikrek is felfogják azt az öt perces történetet.
-Astrid, te nem is vered szét Hablatyot?-kérdezte Takony
-nem.-mondtam
-De hiszen, távol volt nem is tudom hány hónapig és halálra aggótad magad.-mondta Halvér.
-a halálra aggódás azért erős.-mondtam
-Nem mondtad el nekik mi?-kérdezte mellőlem Hablaty
-Mondtam, hogy neked kell, mivel akkor nem kaptál ki tőlem.-mondtam neki és karba tett kézzel vártam, hogy beszámoljon a többieknek, akik értetlenül néztek ránk.
-Én és Astrid "találkoztunk" pontosabban összeütköztünk egy hete. Neki akkor elmondtam mindent. És hogy jövök.-mondta
-És erről miért nem mondtál semmit?-kérdezte Halvér.
-megbeszéltem Hablattyal, hogy ő mond el nektek mindent.-mondtam
-értjük...-mondta Takonypóc.
-Anyukáddal mikor találkozhatunk?-kérdezte Halvér.
-Nem tudom. Szer...-kezdte el Hablaty amikor bejött Pléhpofa, egy csomó emberrel.
-szerintem most.-válaszoltam a kérdésre.
Falu lakói, két fontos hírem van!-kezdte Pléhpofa.-az egyik, hogy a fiam hazajött...a másik, meg hogy neki köszönhetően, Valka is visszatért.-mondta Boldogan a törzs fő.
Az emberek elégé elképedtek (már aki ismerte az asszonyt), de örültek a vissza érkezéseknek.
-De nem úgy volt, hogy halott?-kérdezte Modorgóc és Valka elmondott mindent töviről hegyire. Hogy eddig a sárkányokkal élt és hogy nem megenni akarták őt és a többit. Nagy ünnepség kerekedett ki a bejelentésből, aminek késő este se lett vége.
-Hát, nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem hosszú volt ez a nap, szóval lefekszem aludni!-mondta Hablaty és elment.
-én is elmegyek lefeküdni.-mondtam és kimenten. Korántsem aludni indultam, de Hablaty sem. Túl rosszul hazudik, vagy legalább is én észre veszem, ha azt csinálja.
-Hablaty, tudom hogy nem haza mész. Mi a baj?-kérdeztem
-nincs semmi...baj..Csak hát, az a probléma még itt van, hogy átakarja nekem adni apa a helyét.-mondta
-beszéltél vele?-kérdeztem
-igen és azt mondta nagyon büszke rám és hogy boldogabb nem is lehetne és biztos abban, hogy átakarja adni a helyét.-mondta
-mitől félsz?-kérdeztem egy idő után
-mindentől. Astrid, én nem vagyok ehhez felnőve. Apám tud irányítani, én nem.-mondta
-nem kéne félned. Tökéletes főnök leszel. És ne beszélj itt butaságokat! Több éven át vezeted a csapatunkat. Megalapítottad a saját kis faludat. Nagyon jól irányítasz. Tudom, mert látom minden nap.-mondtam
-még Takonypóccal se bírok el. Akkor egy egész faluval mit kezdjek?-kérdezte
-Takonypóc más. És csak hogy tud, ő dacból nem hallgat rád. Mert tudja, hogy egyszer te fogod irányítani a falut és addig nem kell rá hallgatnia.-mondtam
-úgy gondolod?-kérdezte
-nem gondolom, tudom!-mondtam

1.rész

A kezdetek:

 Hablaty szemszöge

Reggel fogatlannal elmentünk kicsit kalandozgatni,és találtunk egy szigetet,amit sárkányhónajnak neveztünk el. Időközben megérkezett Astrid is és beszámoltam neki arról,hogy apám átszeretné adni a helyét.
Tudjátok mit? Ugorjunk kicsit előrébb az időben. Találkoztam anyámmal,mármint ő talált rám és megmutatta hogy élt itt a fészekben, ennyi éven át.Már nem is tudom mennyi napot tölthettem itt, de még mindig nagyon sok volt a bepótolni valónk, amit nem is csodálok. Hiszen húsz év az nem kicsi idő és addig az ember elég sok mindent él át,és mivel én Hablaty vagyok annál is többet. Mesélt az itteni sárkányokról és én is meséltem neki, az elmúlt pár évről. Hogy a barátaimmal indítottunk egy sárkány iskolát, az ellenségeinkről, a szövetségeseinkről, a peremről, egyszerűen mindenről. Egy idő után arra került sor, hogy beszéljek a barátaimról is.
-Hát először is, ott van Dagur. Az Adáz sziget főnöke. Egyik legjobb barátom, és mi csak úgy szólítjuk egymást hogy fivérem. Egy villás farok gazdája és régen ellenségek voltunk, de megmentett engem és fogatlant így azóta jó útra tért. -meséltem a fivéremről.
-Osvaldnak volt egy lánya is,nem? -kérdezte anya.
-De.Őt úgy hívják hogy Hanga, és Ostorcsatt sárkánya van. Eleinte gyűlölte Dagurt és nem is tudta egy ideig, hogy testvérek. Nagyon jó harcos és megértő. Rá mindig lehet számítani. -mondtam
-Aha.-mondta
-És ott van Halvér,akivel nagyon sok időt töltök el együtt. Általában a sárkányokról és az új találmányaimról szoktunk csevegni és órákon át tudunk beszélni egymással. Van egy Gronkelje Bütyök. Mindennél jobban szereti. Kicsit félős, de kiáll a barátaiért.
-Ő az Ingerman fiú,ugye? -kérdezte
-Igen. Aztán ott vannak a Thorston ikrek, Fafej és Kőfej. Lokinak szentelik mindennapjaikat. Egy cipzárháton "osztoznak", Böffön és Töffön. Fogalmazzunk úgy, hogy nem ők a csapat lángelméi. Nagyon viccesek tudnak lenni.-mondtam szemet forgatva. 
-Hát a Thorstonok már csak ilyenek.-mondta
-Takonypócról már ne is beszéljünk. Ő az a nőcsábász típus,de általában Hanga és Astrid foglya őt és a földhöz verik egy-egy "bók" után. A kettőnk között,sose volt minden makulátlan. Ő az aki nem hallgat senkire,akinek meg kell szegnie a parancsot, néha még az ikrek robbantgatásánál is rosszabb. Hisz egy Jorgenson. De ha elbeszélünk a fejével észhez tér, és elég jó barát lesz. Egy időre.-mondtam
-Modorgóc is hasonló volt.-mondta anyám.
-És végül de nem utolsó sorban, a barátnőm Astrid. Nagyon harcias lány. Úgymond egy fa gyilkoló őrült volt, míg nem békültünk ki a sárkányokkal. Egy lány siklója van, a neve pedig Viharbogár, fogatlannal nagyon jól elvannak. Astriddal mindent megtudok beszélni, hiszen a kapcsolatunk előtt, jó sok éves barátság volt. Simán péppé ver, ha valami történik velem. Amennyire harcias, annyira tud aggódni értem. Benne van az összes őrült ötletemben és támogat mindenben. Nem az a tipikus pár vagyunk, akik kimutatják, hogy jaj de szeretik egymást, hanem inkább úgy viselkedünk egymással mint a barátok.-mondtam
-Hát, elég sok barátod van, és gratulálok a barátnődhöz.-mondta
-köszi!-mondtam
Az el következendő napokban nem igazán történt semmi különös. Unott napjaink voltak. Halásztunk, beszélgettünk és sárkányokat mentettünk. 
-Anya akkor holnap megyek kicsit felfedezni.-mondtam
-Rendben.-mondta és lefeküdtem aludni mert már későre járt.
Reggel korán keltem és összepakoltam. Nem terveztem három napnál tovább, ezt a kiruccanást. Miután mindennel készen voltam, elköszöntem anyától és elindultam. Találtunk egy pár új szigetet, amin néhány, szárny váltón, gronkelen és siklón kívül, nem nagyon láttunk mást. Estére tábort vertünk egy békés szigeten. Nem kellet sok ahhoz hogy elnyomjon az álom.
                ***
*Astrid szemszöge*
Már vagy két hete, hogy Hablaty elindult, azzal hogy ő már mindenképpen beszélni szeretne Drako Vérdunggal. Nagyon aggódom hogy valami baja esett, de ha meglátom tuti hogy pépé verem! Minden egyes álló nap kerestük a srácokkal és a nyom követő sárkányokkal Hablatyot, de semmi. Mintha csak úgy felszívódott volna.
-Én nagyon aggódom érte srácok!-mondtam
-tudjuk, minden nap elmondod!-mondta Takonypóc
-Mi is Astrid, de minél több helyet nézünk át, annál kisebb az az esély hogy megtaláljuk.-mondta Halvér.
-De tovább kell keresnünk. -mondtam
-Astrid szóltunk az összes szövetségeseinknek, minden áldott percben keresi őt vagy az A csapat, vagy mi.-mondta Halvér.
-De keresnünk kell! Addig még élve,vagy holtan előkerítjük!-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Előfogjuk keríteni, de számolnunk kell azzal is, hogy valószínűleg elfogták. Astrid mi mindent megteszünk, csak nyugodj le.-mondta Halvér.
-Rendben..-mondtam
Elmentem kicsit repülni,hiszen az mindig megnyugtat. Mikor hazaértem már sötét volt és szinte bezuhantam az ágyamba és már aludtam is.

*Hablaty szemszöge*
Mikor felébredtem fogatlan szájszagára, már a nap is fent volt. Elmentünk a partra halászni, az én jószágomnak reggelire. Én hoztam magammal pár szelet kenyeret, azzal el leszek. Miközben Fogatlan békésen ette a reggeliét, megláttam egy ismerős sziget körvonalait a horizonton. Rögtön felismertem. Sárkány perem volt az. Fogatlannal odarepültünk és körbenéztünk. Találkoztunk Smidvargal és a többi éjjeli rémmel is. Benéztünk mindenki kuckójába. Halvérében és Takonypócéban, pár beköltözött rettenetes rémen kívül, nem nagyon volt más. Astrid kunyhója üres volt, az ikrekében meg ott volt csirke és a már felnőtt gyerekei. Az én kunyhóm és a klubház jött. Ugyan olyan volt a kunyhóm mint amikor itt hagytam. A klubházba belépve, rám törtek az emlékek. Úgy zúdultak, mint ha vízesés lenne. Itt töltöttük talán a legtöbb időt a szigeten belül. Sok emlék fűz a peremhez, amikre visszagondolva boldogság tölt el. De nem csak az. Akadt itt még más is, ami mellett a boldogságom, inkább szomorúságba csappant át. Ami pedig nem más volt, mint a hiány érzet. Hiányoztak a régi szép idők,a srácok,Astrid,sőt még az ikrek hülyesége is. De tudtam, hogy még nem szabad vissza mennem, mivel vár még rám egy fontos dolog. Már nem az, hogy Beszéljek Drakoval. Már nem. Mióta találkoztam anyával az lett, hogy ő is haza jöjjön velünk Hibbantra és teljes legyen a család.
A nap hátralévő részét a szigeten töltöttem. Másnap elmentem az Ádáz szigetre, hiszen már rég voltam ott.
Elég hamar odaértem, hiszen köztudott hogy nincsen messze a peremtől. Nem volt szerencsém, mivel a szigeten megláttam az ikreket és valószínűleg ők is engem, így amilyen gyorsan csak tudtam feljebb repültem.

*Fafej szemszöge*
-Hé tesó, én mintha láttam volna Hablatyot!-mondta Kő
-Igen én is láttam! Nem kéne szólni a többieknek?-kérdezte Fa
-Aludjunk rá egyet.-mondta Kő
-Mire kell aludnotok egyet?-kérdezte a hátunk mögül előbukkanó Hanga.
-Arra, hogy szóljunk e arról a srácoknak, hogy az imént láttuk Hablatyot felrepülni a szigetről.-mondta Fa
Hanga tátott szájjal nézet ránk, nem is értettem. Aztán fogta magát és mind ezt elmondta a többieknek is.
-Fa,Kő. Miért nem mondtátok el egyből?-kérdezte Halvér
-Gondolkodtunk azon hogy elmondjuk e.-mondta Kő mentegetőzésképpen.
-Ne ott dumáljatok, inkább szálljatok fel a sárkányotokkal és mutassátok meg, hogy mégis merre ment az a tökfej!-mondta Astrid
-Igen is asszonyom!-mondtam és megmutattuk, de mire odaértünk, sehol se láttuk.
-Remek! Az ikrek ürüfejűsége miatt, kereshetjük tovább, azt a bolondot!-mondta felháborodva Takonypóc.

*Hablaty szemszöge*
Ez nagyon kicsin múlott, szóval lehet hogy inkább a szárny-őrzői szigetén szállok le. Nemsokára ott is voltam és szerencsére nem láttam itt a srácokat. A falutól távolabb szálltam le egy kicsit. Gondolkodtam. Hogy miért is baj, ha a srácok meglátnak? Hiszen akkor legalább eltudnám nekik mondani hogy miért nem mentem vissza Hibbantra. Viszont, nem hiszem hogy megértenék. De nekem vissza kell mennem, mivel apám közölte velem hogy átadná a helyét. De mi van ha ezek után az apám megutál. Hogy eltűntem. Hisz a többség érdeke fontosabb mint az egyéni. Félek visszamenni. Hogy nézzek ezek után a a többiek szemébe? Eltűntem. Se szó, se beszéd. Képesek lesznek megbocsájtani? Engem keresnek égen földön és én bujkálok előlük. Bujkálok a szégyen elől. Befejeztem az ön rombolást és inkább megkerestem Maláékat.
-Szia Mala,Throk!-mondtam határozottan
-Hablaty Harald!-mondta vidáman Throk
-Tisztában vagy azzal, hogy téged keres mindenki?-kérdezte Mala
-igen...-mondtam a tarkómat vakargatva.
-miért tűntél el?-kérdezte
-nem lehet ezt olyan egyszerűen elmondani. De próbálok minél hamarabb visszamenni Hibbantra. -mondtam
-Miért? Nem tudsz?-kérdezte Throk
-Nem. Nem tőlem függ az időpont. De ígérem hogy megfogjátok érteni.-mondtam és vissza repültem a fészekbe anyához.
-Szia fiam! Milyen volt a felfedező túrád?-kérdezte
-Hát... kalandos!-mondtam
-miért mi történt?-kérdezte és én elmondtam mindent neki töviről hegyire.
-Értem. Egy kis időt adjál nekem! Maximum egy hetet!-mondta és én elmosolyodtam. Egy hét és már otthon leszek! Valahogyan minden félelem elszállt, amit a szárny-őrzői szigetén gondoltam
-De, előtte meg kell mutatnod azt a sárkány peremet!-mondta anyám
-rendben! Holnap?-kérdeztem
-Okés.-mondta és mind a ketten mentünk a saját dolgunkra.
                   ***
Másnap reggel elindultunk a peremre. Bemutattam neki a tábort, a sárkányokat és hasonlók. Úgy döntöttünk versenyzünk egyet hazafelé. Egy úgymond trükk versenyt. Persze én még nem mutattam meg neki a szárnyaimat, had lepődjön meg! Ő kezdte és a Sárkányokon ugrált át nyugodtan, könnyedén.
-Hát, nehéz lesz túlszárnyalni. Szó szerint.-mondtam
-Miért mondod h...-nem fejezte be, mivel látta ahogy leugrok Fogatlanról és szállok.
szálltam, szabad voltam és megnyertem a versenyt! De, persze minden idilli pillanatnak vége kell hogy legyen és valaminek nagyon nekimentem. Nem láttam hogy mi az, de fogatlan szerencsére a szárnyai közé zárt és nem történt semmi bajom a földet éréskor. Mellettem vagy tíz méterre is leesett valami a hóban. Odamentem és lekotortam róla a havat. Astrid volt az, eszméletlenül.
-Astrid! Astrid! Szólalj meg!-ordítottam könnyek közt
-Hab-Hablaty!-mondta
-itt vagyok!-mondtam
-Ha jobban leszek...pépé verlek!-mondta és én magamhoz öleltem.