3. Rész.

A támadás

-Köszönöm, hogy vagy nekem.-mondta Hablaty és megölelt.
-Szívesen.-mondtam
-Megyünk? Elég későre jár.-mondta
-mehetünk.-mondtam és mind a ketten elindultunk a saját házunk felé.
-Holnap találkozunk.-mondtam és bementem az ajtómon. Nagyon boldog voltam, hogy Hablaty hazaért és hogy sikerült bele lelket öntenem. Reggel elsőnek a nagyterembe mentem, mint minden egyes nap. A többiek közül, még csak az ikrek voltak ott, szóval hallgathattam a hülyeségeiket.
-Szia Astrid!-köszönt Kőfej
-Sziasztok.-mondtam
-miért vagy itt ilyen korán?-kérdezte Fa.
-mindig ilyenkor szoktam jönni.-mondtam nekik.
-igen, tesó. Astrid mindig korán jön.-világosította fel Kő a testvérét.
-Sziasztok!-köszönt az ajtóból Halvér.
-Szia!-köszöntem vissza.
-Mit csináltok?-kérdezte
-Hallgatom, az ikrek hülyeségét.-mondtam
-Aha.-mondta
-Astrid, ma mi győzünk a versenyen.-mondták az ikrek.
-Álmodjatok csak.-mondtam-én győzök.-mondtam
-Ami azt illeti, ma nem lesz verseny.-mondta Hablaty aki most jött be.
-miért nem lesz?-kérdezte az ajtóból Takonypóc.
-Had üzenet jött az apámnak, egy Drako Vérdung nevű embertől. Apám azt mondta, hogy gyűjtselek össze titeket és eszeljünk ki valamit, amivel segíthetünk a csatában. Szóval öt perc múlva a suliban, sárkányokkal.-mondta és mindannyian elindultunk.
                 ***
-Jobban nem is indulhatna a nap, ugye húgi?-kérdezte Fa Kőtől már a suliban.
-Teljesen igazad van testvérem.-válaszolta Kőfej.
-örülök, hogy titeket ennyire boldoggá tesz egy had üzenet, egy tök ismeretlen embertől.-mondtam
-ami azt illeti, tudunk valamit róla. Legalább is apám igen. Ismeri Drakot és azt mondta, nagyon veszélyes, háborúra kell készülnünk.-mondta az éppen megérkező Hablaty.
-honnan ismeri?-kérdezte Halvér.
-még régről. Drako állítólag tudd parancsolni a sárkányoknak, úgymond sárkány mesternek nevezi magát.-mondta Hablaty
-mint te?-kérdezte Takonypóc.
-én nem nevezem magamat sárkány mesternek.-mondta Hablaty.
-Mit csináljunk Hablaty?-kérdeztem
-Nem tudom.-mondta
-Őszintén...?Nem erre a válaszra vártam.-mondta Fafej.
-valami újat kell kitalálnunk. Drakonak sárkány serege van, erős és nem kegyelmez.-mondta Hablaty
-miért támad?-kérdezte Halvér
-bosszút akar állni.-mondta Hablaty
-miért?-kérdeztem
-Anyám,több éven át, szabadította ki az elfogott sárkányait. Bosszúból meg akar ölni engem.-mondta olyan lazán mint, hogyha azt mondaná süt a nap.
-mi van?-kérdeztem felháborodva.
-nyugi, minden rendben lesz. Már meg is van a terv.-mondta
-akkor hallhatnánk?-kérdezte Takonypóc.
-Emlékeztek a csatára az Ádázok szigetén?-kérdezte
-igen.-mondtuk mindannyian.
-Ez is hasonló lesz. Ahol eddig élt anya, van egy Alfa. Úgy terveztük, hogy azt eldugjuk valahova, a sziget környékére és idehívja a sárkányokat. Mi Drako-val fogunk addig foglalkozni. Elkapjuk és be börtönözzük.-mondta a tervet Hablaty.
-Szóval, az a terv, hogy te akit meg akar ölni, ez a pszichopata és mi akikre sárkány lovasként nem igazán fog szépen nézni, fogjuk elkapni, úgy hogy valószínűleg őrzik az emberei, már ha elő jön.-vázoltam fel felszínesen az ötletet.
-igen. Ugye hogy menni fog?!-mondta, de lehetett benne hallani egy kis bizonytalanságot.
-Persze hogy menni fog. De, ha még se kérem Fogatlant.-mondta Takonypóc.
-Sárkányra fel, segítsünk mindenkinek, aki...hát segítségre szorul.-mondta Hablaty és mind elmentünk segíteni, a védelem és a támadás előkészületeiben. A gyerekeket bevittük a nagyterembe, ahova a terhesek és öregek is csatlakoztak. Összegyűjtöttük az A csapatot.Segítséget nem hívtunk, mondván,ez nem.lessz akkora háború.
                 ***
*Hablaty szemszöge*
-minden készen áll?-kérdeztem egy óra múlva Astridtól, az utolsó gyereket is beterelve a nagyterembe.
-igen. Minden és mindenki a helyén.-mondta.
-akkor már csak várnunk kell.-mondtam
Mi is elmentünk a helyünkre és vártunk. Az ikrek mér annyira unatkoztak a várakozás közben, hogy majdnem elaludtak.
-annyira bosszantó ez a várakozás!-mérgelődött Takonypóc.
-különös. Azt hit...-kezdtem el de nem tudtam befejezni, mivel egy rettenetes rém repült az arcomba
-ki az, és mit ír?-kérdezte Astrid
-Dagurtól jött. Az írja, hogy éppen elhalhattak a perem mellett, mikor annak a közelében rengeteg hajó, sárkány vadász és sárkány volt. Nem igazén tüntek kedvesnek. Az élükön egy Rasztás, nagydarab férfi volt.-olvastam fel a levelet.
-Drako.-mondta anyám.
-mi van vele?-kérdezte Fafej.
-A nagydarab, rasztás férfi, az Drako.-mondja anyám
-De miért akarja a peremet bevenni?-kérdeztem
-nem tudom. Ő semmit se csinál véletlen.-mondja anyám.
-Hát mi sem. Mi elmegyünk, szólunk a szövetségeseinknek. A számkivettetek ide jönnek, hátha ez csak egy csel, bár kétlem. Takonypóc megy a szárny cselédekhez, Halvér a szárny-őrzőihez, az ikrek szólnak az Ádázoknak, én és Astrid hátulról közelítjük meg a peremet.-mondtam
-Rendben.-mondták mind egyszerre.
-mindenki érti a feladatát?-kérdeztem az ikrekre nézve.
-igen.-mondták.
-akkor indulás.-mondtam és mind sárkányra pattantunk. Én és Astrid a Perem felé még bementünk szólni a helyzetről a szám kivetetteknek és ők szívesen vállalták a feladatukat. 
-Hablaty, biztos vagy ebben a tervben?-kérdezte tőlem Astrid aggódva.
-Igen, ne aggódj.-mondtam
-De mi lesz, ha nem sikerül, ha valaki megsérül, ha elkapnak téged, ha le ostromolják a peremet, ha ez csak egy elterelés volt és valójában Hibbantnak tartanak, ha...-kezdte el sorolni a lehetséges problémákat.
-nyugi Astrid. Senkinek se lesz semmi baja, Hibbanton vannak a számkivettetek és a a csapatod. Szóltunk az összes szövetségesünknek. Győzni fogunk.-mondtam nyugodtan
-jó.-mondta és látszott rajta, hogy már nem annyira feszült.
-általában én szoktam parázni és te szoktál megnyugtatni. Most mi történt?-kérdeztem
-nem tudom Hablaty. Félek, hogy valami rosszul sikerül.-mondta 
-nem fog. Ígérem.-ígértem meg neki. Valójában én is aggódtam, de nem akartam kimutatni. Hogy nyerünk e? Nem tudom. Jól osztottam e fel a feladatokat? Nem tudom. Jó ötlet volt e az ikreket az Ádázokhoz küldeni? Ez se biztos. Amit tudok, hogy harcolunk a vésőkig és ez maga biztossággal tölt el.
-Hablaty, megérkeztünk!-szólt Astrid, a gondolataimból fölkeltve.
-jó. Hátulról menjünk, A többiek az Észak-keleti titkos barlangnál fognak minket várni. -mondtam és elindultunk. A barlangba már ott volt Halvér, Mala, Throk és néhány szárny-őrzői katona.
-köszönöm, hogy segítetek.-szóltam oda Malának.
-Ez csak természetes. Drako Vérdung nagyon aljas egy ember, meg kell őt állítani.-mondta Mala.
-Megjöttünk!-szólt a barlang szájából Takonypóc, mellette pedig ott volt Atali, Minden és egy pár szárny cseléd.
-senki, nem vett észre titeket ugye?-kérdeztem Takonypóctól.
-senki.-mondta
-biztos?-kérdeztem
-na jó, egy ember, de őt elintéztük.-mondta
-jó. Már csak az ikrekre várunk.-mondtam.
                  ***

*Fa fej szemszöge*
-Húgi, mikor is érünk oda az Ádázokhoz?-kérdeztem a testvéremet.
-még egy pár perc. Nézd már látni is a szigetet.-mondta és a szigetre mutatott.
-jó. Te szólsz Hangának és én szólok Dagurnak.-Mondtam a remek tervemet.
-És ha egymás mellet lesznek?-kérdezte
-Akkor te mondod meg nekik a problémát.-mondtam
-jó. Pont itt jönnek.-mondta Kő fej.
-Szóljunk.-mondtam és oda repültünk a testvér párhoz
-Sziasztok!-köszöntem Daguréknak.
-Sziasztok, mi járatban erre?-kérdezte Hanga.
-Hablaty küldött, hogy szóljunk nektek, segítség kéne a Peremen.-mondta Kő.
-Akkok, szólok pár katonának és indulhatunk.-mondta Dagur és vissza is ment szólni, pár sárkány lovas katonájának.
                 ***
*Hablaty szemszöge*
-Hol késnek már?-kérdeztem fel alá járkálva.
-nyugi, mindjárt itt lesznek.-nyugtatott most Astrid.
-Jó, ötlet volt az ikrekre bízni azt, hogy szóljanak Daguréknak?-kérdezte Takonypóc.
-Jó.-szólalt meg Takony háta mögül Fa.
-legközelebb, NE hozd rám a szív rohamot!-mondta Takonypóc, a nevetgélő Fa fejnek.
-Srácok, nyugi.-szóltam rájuk
-mi a terv?-kérdezte Atali.
-A szár cselédek, Halvér, Takonypóc és az Ádáz katonák támadnak felülről. Addig Mala, Astrid, Dagur és én lemegyünk a barlangba, ami a gyakorlóban végződik, azt lezárjuk és felmegyünk a gyakorlóba. A többiek, Hanga, ikrek, Throk és szárny-őrzői, két oldalról támadnak. Ha Drako embereinek nagy része már a szigeten van, akkor berobbantjátok majd a lenti barlangot és ki kijövünk rajta. Mivel nemsokára le megy a nap, én és Fogatlan hátúról próbáljuk majd megközelíteni Drako hajóját. Mikor megadom a jelet, Az ikrek, Halvér, Takonypóc, Astrid és én megtámadjuk és elfogjuk a gaz embert.-mondtam a tervet
-induljunk.-Szólt Dagur és elindult mindenki a helyére. A barlangba észrevétlenül betudtunk jutni a barlangba, Fogatlan el is torlaszolta egy plazmabombával.
-Nem lehetne egy kicsit óvatosabban F? A végén ránk omlasztod a barlangot.-panaszkodott Dagur.
-nyugi nem fogja. Menjünk fel a gyakorlóba.-mondtam és mindannyian akik a barlangba voltunk, felszálltunk a kis terembe. 
-És...mikor mentél vissza Hibbantra Hablaty?-kérdezte tőlem Dagur, az unalomtól vezérelve.
-tegnap.-válaszoltam
-az jó.-mondta
-ja.-mondtam
-kicsit soká tart a várakozás.-mondta
-várnunk kell, türelemmel.-mondtam
-jó.-mondta
Két perc múlva, már hallottuk is a robbantás hangját és kirepültünk a barlangból. Az ég sötét volt, szóval a tervnek az a része simán menni fog, hogy én és Fogatlan hátulról támadunk. Szorosan a víz felszín felett haladtunk. Sok hajója és sárkánya volt. Mikor a hajója fölé értünk, ami középen volt, még mindig nem vett észre minket senki, ami esélyt adott a támadásra. Mi ezt meg is tettük. Fogatlan megküldte a hajót rendesen egy plazma bombával, amire fel is figyeltek. A többiek, ahogy megbeszéltük jöttek segíteni. Nem volt könnyű, ezt a Drako alakot elfogni. Az emberei erősek, pontosan céloznak és gyorsak. Bár nem is velük volt a legnagyobb gond. Az egyik pillanatban Drako eltűnt és fogalmunk se volt hová. Leszállunk, a már "megtisztított"hajóra és körül néztünk. Lent a kapitány fülkében találtuk meg a férfit.
-megvagy Drako. Add fel!-mondtam neki.
-Feladni? Én? Soha!-ellenkezett.
-pedig nincs más lehetőség.-mondtam neki.
-Ó, Hablaty Harald. Mindig van más lehetőség.-mondta
-most nincsen Drako.-mondta Astrid
-Háhá. Astrid Hofferson. De rég láttalak.-mondta Drako.
-Fura, én még életembe nem találkoztam veled.-mondta Astrid.
-De, csak még pici voltál. Apád testvéreként, sokat tudok rólad és mindenről, ami fontos neked.-mondta gonosz vigyorral a képén.
-Tessék?-kérdezte Astrid felháborodva.
...~Folytatjuk~...