1.rész

A kezdetek:

 Hablaty szemszöge

Reggel fogatlannal elmentünk kicsit kalandozgatni,és találtunk egy szigetet,amit sárkányhónajnak neveztünk el. Időközben megérkezett Astrid is és beszámoltam neki arról,hogy apám átszeretné adni a helyét.
Tudjátok mit? Ugorjunk kicsit előrébb az időben. Találkoztam anyámmal,mármint ő talált rám és megmutatta hogy élt itt a fészekben, ennyi éven át.Már nem is tudom mennyi napot tölthettem itt, de még mindig nagyon sok volt a bepótolni valónk, amit nem is csodálok. Hiszen húsz év az nem kicsi idő és addig az ember elég sok mindent él át,és mivel én Hablaty vagyok annál is többet. Mesélt az itteni sárkányokról és én is meséltem neki, az elmúlt pár évről. Hogy a barátaimmal indítottunk egy sárkány iskolát, az ellenségeinkről, a szövetségeseinkről, a peremről, egyszerűen mindenről. Egy idő után arra került sor, hogy beszéljek a barátaimról is.
-Hát először is, ott van Dagur. Az Adáz sziget főnöke. Egyik legjobb barátom, és mi csak úgy szólítjuk egymást hogy fivérem. Egy villás farok gazdája és régen ellenségek voltunk, de megmentett engem és fogatlant így azóta jó útra tért. -meséltem a fivéremről.
-Osvaldnak volt egy lánya is,nem? -kérdezte anya.
-De.Őt úgy hívják hogy Hanga, és Ostorcsatt sárkánya van. Eleinte gyűlölte Dagurt és nem is tudta egy ideig, hogy testvérek. Nagyon jó harcos és megértő. Rá mindig lehet számítani. -mondtam
-Aha.-mondta
-És ott van Halvér,akivel nagyon sok időt töltök el együtt. Általában a sárkányokról és az új találmányaimról szoktunk csevegni és órákon át tudunk beszélni egymással. Van egy Gronkelje Bütyök. Mindennél jobban szereti. Kicsit félős, de kiáll a barátaiért.
-Ő az Ingerman fiú,ugye? -kérdezte
-Igen. Aztán ott vannak a Thorston ikrek, Fafej és Kőfej. Lokinak szentelik mindennapjaikat. Egy cipzárháton "osztoznak", Böffön és Töffön. Fogalmazzunk úgy, hogy nem ők a csapat lángelméi. Nagyon viccesek tudnak lenni.-mondtam szemet forgatva. 
-Hát a Thorstonok már csak ilyenek.-mondta
-Takonypócról már ne is beszéljünk. Ő az a nőcsábász típus,de általában Hanga és Astrid foglya őt és a földhöz verik egy-egy "bók" után. A kettőnk között,sose volt minden makulátlan. Ő az aki nem hallgat senkire,akinek meg kell szegnie a parancsot, néha még az ikrek robbantgatásánál is rosszabb. Hisz egy Jorgenson. De ha elbeszélünk a fejével észhez tér, és elég jó barát lesz. Egy időre.-mondtam
-Modorgóc is hasonló volt.-mondta anyám.
-És végül de nem utolsó sorban, a barátnőm Astrid. Nagyon harcias lány. Úgymond egy fa gyilkoló őrült volt, míg nem békültünk ki a sárkányokkal. Egy lány siklója van, a neve pedig Viharbogár, fogatlannal nagyon jól elvannak. Astriddal mindent megtudok beszélni, hiszen a kapcsolatunk előtt, jó sok éves barátság volt. Simán péppé ver, ha valami történik velem. Amennyire harcias, annyira tud aggódni értem. Benne van az összes őrült ötletemben és támogat mindenben. Nem az a tipikus pár vagyunk, akik kimutatják, hogy jaj de szeretik egymást, hanem inkább úgy viselkedünk egymással mint a barátok.-mondtam
-Hát, elég sok barátod van, és gratulálok a barátnődhöz.-mondta
-köszi!-mondtam
Az el következendő napokban nem igazán történt semmi különös. Unott napjaink voltak. Halásztunk, beszélgettünk és sárkányokat mentettünk. 
-Anya akkor holnap megyek kicsit felfedezni.-mondtam
-Rendben.-mondta és lefeküdtem aludni mert már későre járt.
Reggel korán keltem és összepakoltam. Nem terveztem három napnál tovább, ezt a kiruccanást. Miután mindennel készen voltam, elköszöntem anyától és elindultam. Találtunk egy pár új szigetet, amin néhány, szárny váltón, gronkelen és siklón kívül, nem nagyon láttunk mást. Estére tábort vertünk egy békés szigeten. Nem kellet sok ahhoz hogy elnyomjon az álom.
                ***
*Astrid szemszöge*
Már vagy két hete, hogy Hablaty elindult, azzal hogy ő már mindenképpen beszélni szeretne Drako Vérdunggal. Nagyon aggódom hogy valami baja esett, de ha meglátom tuti hogy pépé verem! Minden egyes álló nap kerestük a srácokkal és a nyom követő sárkányokkal Hablatyot, de semmi. Mintha csak úgy felszívódott volna.
-Én nagyon aggódom érte srácok!-mondtam
-tudjuk, minden nap elmondod!-mondta Takonypóc
-Mi is Astrid, de minél több helyet nézünk át, annál kisebb az az esély hogy megtaláljuk.-mondta Halvér.
-De tovább kell keresnünk. -mondtam
-Astrid szóltunk az összes szövetségeseinknek, minden áldott percben keresi őt vagy az A csapat, vagy mi.-mondta Halvér.
-De keresnünk kell! Addig még élve,vagy holtan előkerítjük!-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Előfogjuk keríteni, de számolnunk kell azzal is, hogy valószínűleg elfogták. Astrid mi mindent megteszünk, csak nyugodj le.-mondta Halvér.
-Rendben..-mondtam
Elmentem kicsit repülni,hiszen az mindig megnyugtat. Mikor hazaértem már sötét volt és szinte bezuhantam az ágyamba és már aludtam is.

*Hablaty szemszöge*
Mikor felébredtem fogatlan szájszagára, már a nap is fent volt. Elmentünk a partra halászni, az én jószágomnak reggelire. Én hoztam magammal pár szelet kenyeret, azzal el leszek. Miközben Fogatlan békésen ette a reggeliét, megláttam egy ismerős sziget körvonalait a horizonton. Rögtön felismertem. Sárkány perem volt az. Fogatlannal odarepültünk és körbenéztünk. Találkoztunk Smidvargal és a többi éjjeli rémmel is. Benéztünk mindenki kuckójába. Halvérében és Takonypócéban, pár beköltözött rettenetes rémen kívül, nem nagyon volt más. Astrid kunyhója üres volt, az ikrekében meg ott volt csirke és a már felnőtt gyerekei. Az én kunyhóm és a klubház jött. Ugyan olyan volt a kunyhóm mint amikor itt hagytam. A klubházba belépve, rám törtek az emlékek. Úgy zúdultak, mint ha vízesés lenne. Itt töltöttük talán a legtöbb időt a szigeten belül. Sok emlék fűz a peremhez, amikre visszagondolva boldogság tölt el. De nem csak az. Akadt itt még más is, ami mellett a boldogságom, inkább szomorúságba csappant át. Ami pedig nem más volt, mint a hiány érzet. Hiányoztak a régi szép idők,a srácok,Astrid,sőt még az ikrek hülyesége is. De tudtam, hogy még nem szabad vissza mennem, mivel vár még rám egy fontos dolog. Már nem az, hogy Beszéljek Drakoval. Már nem. Mióta találkoztam anyával az lett, hogy ő is haza jöjjön velünk Hibbantra és teljes legyen a család.
A nap hátralévő részét a szigeten töltöttem. Másnap elmentem az Ádáz szigetre, hiszen már rég voltam ott.
Elég hamar odaértem, hiszen köztudott hogy nincsen messze a peremtől. Nem volt szerencsém, mivel a szigeten megláttam az ikreket és valószínűleg ők is engem, így amilyen gyorsan csak tudtam feljebb repültem.

*Fafej szemszöge*
-Hé tesó, én mintha láttam volna Hablatyot!-mondta Kő
-Igen én is láttam! Nem kéne szólni a többieknek?-kérdezte Fa
-Aludjunk rá egyet.-mondta Kő
-Mire kell aludnotok egyet?-kérdezte a hátunk mögül előbukkanó Hanga.
-Arra, hogy szóljunk e arról a srácoknak, hogy az imént láttuk Hablatyot felrepülni a szigetről.-mondta Fa
Hanga tátott szájjal nézet ránk, nem is értettem. Aztán fogta magát és mind ezt elmondta a többieknek is.
-Fa,Kő. Miért nem mondtátok el egyből?-kérdezte Halvér
-Gondolkodtunk azon hogy elmondjuk e.-mondta Kő mentegetőzésképpen.
-Ne ott dumáljatok, inkább szálljatok fel a sárkányotokkal és mutassátok meg, hogy mégis merre ment az a tökfej!-mondta Astrid
-Igen is asszonyom!-mondtam és megmutattuk, de mire odaértünk, sehol se láttuk.
-Remek! Az ikrek ürüfejűsége miatt, kereshetjük tovább, azt a bolondot!-mondta felháborodva Takonypóc.

*Hablaty szemszöge*
Ez nagyon kicsin múlott, szóval lehet hogy inkább a szárny-őrzői szigetén szállok le. Nemsokára ott is voltam és szerencsére nem láttam itt a srácokat. A falutól távolabb szálltam le egy kicsit. Gondolkodtam. Hogy miért is baj, ha a srácok meglátnak? Hiszen akkor legalább eltudnám nekik mondani hogy miért nem mentem vissza Hibbantra. Viszont, nem hiszem hogy megértenék. De nekem vissza kell mennem, mivel apám közölte velem hogy átadná a helyét. De mi van ha ezek után az apám megutál. Hogy eltűntem. Hisz a többség érdeke fontosabb mint az egyéni. Félek visszamenni. Hogy nézzek ezek után a a többiek szemébe? Eltűntem. Se szó, se beszéd. Képesek lesznek megbocsájtani? Engem keresnek égen földön és én bujkálok előlük. Bujkálok a szégyen elől. Befejeztem az ön rombolást és inkább megkerestem Maláékat.
-Szia Mala,Throk!-mondtam határozottan
-Hablaty Harald!-mondta vidáman Throk
-Tisztában vagy azzal, hogy téged keres mindenki?-kérdezte Mala
-igen...-mondtam a tarkómat vakargatva.
-miért tűntél el?-kérdezte
-nem lehet ezt olyan egyszerűen elmondani. De próbálok minél hamarabb visszamenni Hibbantra. -mondtam
-Miért? Nem tudsz?-kérdezte Throk
-Nem. Nem tőlem függ az időpont. De ígérem hogy megfogjátok érteni.-mondtam és vissza repültem a fészekbe anyához.
-Szia fiam! Milyen volt a felfedező túrád?-kérdezte
-Hát... kalandos!-mondtam
-miért mi történt?-kérdezte és én elmondtam mindent neki töviről hegyire.
-Értem. Egy kis időt adjál nekem! Maximum egy hetet!-mondta és én elmosolyodtam. Egy hét és már otthon leszek! Valahogyan minden félelem elszállt, amit a szárny-őrzői szigetén gondoltam
-De, előtte meg kell mutatnod azt a sárkány peremet!-mondta anyám
-rendben! Holnap?-kérdeztem
-Okés.-mondta és mind a ketten mentünk a saját dolgunkra.
                   ***
Másnap reggel elindultunk a peremre. Bemutattam neki a tábort, a sárkányokat és hasonlók. Úgy döntöttünk versenyzünk egyet hazafelé. Egy úgymond trükk versenyt. Persze én még nem mutattam meg neki a szárnyaimat, had lepődjön meg! Ő kezdte és a Sárkányokon ugrált át nyugodtan, könnyedén.
-Hát, nehéz lesz túlszárnyalni. Szó szerint.-mondtam
-Miért mondod h...-nem fejezte be, mivel látta ahogy leugrok Fogatlanról és szállok.
szálltam, szabad voltam és megnyertem a versenyt! De, persze minden idilli pillanatnak vége kell hogy legyen és valaminek nagyon nekimentem. Nem láttam hogy mi az, de fogatlan szerencsére a szárnyai közé zárt és nem történt semmi bajom a földet éréskor. Mellettem vagy tíz méterre is leesett valami a hóban. Odamentem és lekotortam róla a havat. Astrid volt az, eszméletlenül.
-Astrid! Astrid! Szólalj meg!-ordítottam könnyek közt
-Hab-Hablaty!-mondta
-itt vagyok!-mondtam
-Ha jobban leszek...pépé verlek!-mondta és én magamhoz öleltem.